Az elmúlt napok 30 fokos hirtelen jött hősége alkalmából itt egy kis múltidézés, egy téli baba: a Hótündér.:)

Jenny ruhája után a második varrásom ez volt, és igazság szerint már tavaly júniusban elkészült, de nem nézett volna ki jól a nyári környezetben egy téli figura. Februárban viszont elég hó esett, hogy le lehessen fotózni a kertben.

A baba egy szőke hajú Barbie-klón, egy kicsivel kisebb méretű, mint Jenny vagy az átlagos babák, 29 helyett 28 cm magas, és ehhez értelemszerűen a többi mérete is igazodik. A baba neve Wanda, mely tulajdonképpen egy félreolvasásból ered. A zacskón ugyanis csak annyi állt, hogy WanJu, amit először Wandának olvastam, majd amikor jobban megnéztem, láttam, hogy nem is az van odaírva. A Wan Ju kínaiul azt jelenti, játék(ok), így tulajdonképpen a babának nem volt neve - de most már van.:)

A szabásminta - csakúgy, mint Jennynél - alapvetően a Babadivat alapján készült, az ott található mintákat alakítottam át, pl. a kabátból így lett boleró. A felsőrész és a boleró anyaga plüss, a szoknyáé selyem - a fejdísz és a ruhaszegélyek pedig fehér zseníliadrótból készültek. A szárny filcből van, melyet rézdrótra varrtam rá. A díszítéshez pedig flittereket és különféle gyöngyöket használtam fel. A bot alapja hurkapálca, egy kis kék selyemmel bevonva és dróttal körbetekerve, gyöngyökkel díszítve.

A képeken ismét látható az eredeti ruha és csomagolás is. Az eredeti ruha is kék volt, de valami nagyon papírszerű anyagból készült. Külön lefotóztam az egyes darabokat is a baba nélkül.:)

Már van ötletem a következő ruhákhoz is, az egyik egy őszi erdei tündér lesz, a másik pedig  egy hanbok (koreai ruha a Joseon-korszakból). Ezekből eddig csak a tervek és a szabásminták vannak meg, illetve a hajtű, na meg az anyagok. Csak idő kellene hozzá...:)

A mai bejegyzésben a Lands of Lore c. játékot mutatom be nektek, hasonlóan a Stonekeephez, inkább szubjektíven, és nem leírásszerűen, hiszen leírásokat lehet találni máshol is. Lehet, hogy sokak számára ismerős lesz, hiszen egy igen népszerű sorozatról van szó, melynek most az első részéről fogok írni (a másodikkal éppen nem olyan régóta játszom, a harmadikat nem ismerem, csak látásból). Ez az RPG is a belső nézetes, EOB-hoz hasonlókhoz tartozik.

A Lands of Lore 1993-ban jelent meg a Westwood Studio jóvoltából, és annak idején úgy emlegették, hogy a játék, mely letaszította trónjáról a (szintén Westwoodos ill. SSI-s) Eye of the Beholder II-t. És valóban, a grafika szépsége, a kezelés egyszerűsége, a jó zenék és hangok népszerűvé tették a játékot. 1997-ben jött ki a 2. rész, 1999-ben pedig a harmadik. Nekem az első rész CD-s verziója van meg, tehát itt végig beszél mindenki. Az eredeti CD-t egyébként még anno, 2003 környékén kaptam egy RPG.hu-s fórumozótól, aki nekem adta ajándékba arra hivatkozva, hogy már úgysem lenne ideje játékra. Köszi ezúton is, Maybug!:)

És akkor kezdjük is! Íme a játék intrója:

Az első rész, mely a The Throne of Chaos alcímet viseli, Gladstone várában indul, ahol Richard király szolgálatába állhatunk. Az intróban természetesen megismerjük a keretsztorit, na meg a főgonoszt, akit egy Scotia (avagy ahogy a magyar játékosok hívják: Skócia) nevű boszorkány testesít meg! Eleinte minden békésen indul, és más játékoktól eltérően itt nem karaktergenerálással kezdünk, hanem 4 hős közül választhatjuk ki a nekünk tetszőt, akik el is mondják, miért pont rájuk van szükség: itt van Michael, az erőember, Ak'shel, a mágus (aki egyébként egy dracoid nevű fajhoz tartozik), Kieran, a gyors huline (szintén egy faj a játékban, macskaszerű), valamint Conrad, aki egy kicsit mindenben a középutat képviseli. Én most őt választottam.

Kattints a folytatáshoz! »

Az utóbbi időben elég népszerűvé vált az egyik bejegyzésem, melyben saját készítésű babaruhámat mutattam be. Ennek szabásmintája a Babadivat c., 80-as években kiadott füzet alapján készült, melyet többen is kértetek-kérdeztetek, hogy honnan lehet beszerezni. Sajnos nagyon sehonnan, de szkennelt változatát többeknek is elküldtem. Most feltöltöttem egy tárhelyre, hogy a jövőben is elérhető legyen mindenki számára, aki kedvet kapott a Barbie-típusú babákra varráshoz.:))

A linkekre kattintva letölthető az egész, remélem, hogy a Rapidshare nem fog bezárni mostanában... (Ha nem működik valami, írjátok meg kommentben!)

1. Babadivat (színes rész)
2. Műhelytitkok (melléklet)
3. Szabásminták (melléklet)

UPDATE: Mivel az ingyenes tárhelyen nem tárolják végtelenségig a fájlokat, így törlődött a Rapidshare szerveréről, úgyhogy áthelyeztem a letölthető dolgokat. A füzet, a melléklet és a szabásminta a Picasa albumaim között a Babadivat c. mappában található meg.  A képeket egyenként le tudjátok tölteni az eredeti méretben, de ehhez be kell jelentkezni a Google felhasználóval (régebben anélkül is le lehetett tölteni a fotókat, most már nem. Egyelőre ennyit tudtam kitalálni, ha lesz jobb ötletem, szólok).

Jó varrogatást!:)

Mint ahogy a cím is mutatja, ismét egy retrós bejegyzés következik, méghozzá a Stonekeep c. 1995-ös PC RPG-ről. Ezt a játékot már korábban is említettem a blogon, de akkor csak röviden írtam róla mint kedvencemről, most viszont egy kicsit részletesebben is bemutatom. Méghozzá annak "tiszteletére", hogy több, mint 10 év után végre be is tudtam fejezni. Korábban sajnos nem volt működő verzióm, a PC Gurus CD is tönkrement a játék egyharmadánál, nemrégiben viszont találtam egy olyat, ami játszható, minden hang, zene, film benne van, szóval teljes játék.:) Az alábbiakban nem nagyon akarok leírásokba bonyolódni, hiszen ezt bárhol máshol meg lehet találni, inkább a személyes tapasztalataimat írom le. Néhány képet is betettem, de a linkelt oldalakon még sokat találhattok a különféle szereplőkről, pl. Wahookáról, a Jégkirálynőről vagy a főgonoszról. (Sajnos nem volt olyan mentésem, ahol ki tudtam volna vágni ezeket a képeket.)

A játékot 1995-ben jelenttette meg az Interplay, hosszas fejlesztések után. Ezen az oldalon bővebben is szó esik erről, olvassátok el itt. De megérte a fáradságot és a várakozást, ugyanis a játék teljesen újszerű és izgalmas lett. A számítógépes grafika mellett a bluebox-technikát is alkalmazták, ami különösen élővé tette a játékot, hiszen a karaktereket valódi emberek játszották el. Ezt, hogy a játék "élő", többször is ki fogom hangsúlyozni. Az sem árt, ha tudunk angolul, mivel rengeteg a szöveg és a párbeszéd: egyrészt a fontos információk miatt, másrészt a humor miatt is.:))

Nos, akkor kezdjük is el...

Íme az intro, melyben megismerjük a helyszínt és a főszereplőt. Drake, a kisfiú lesz a főhősünk, az egyetlen, aki túléli a katasztrófát. Khull-Khuum, a sötét isten ugyanis földig rombolja Stonekeepet. Drake 10 évvel később visszatér immár felnőttként, hogy legyőzze ellenségét, és ebben Thera, a föld istennője segít neki. Lelkét leküldi a mélységbe, és a kalandok elkezdődnek...

Kattints a folytatáshoz! »

Nahát, pont a napokban gondoltam, hogy visszatérek a blogolás frontjára, erre mi történik? Leáll a rendszer. Nem elég, hogy idetaláltak a spambotok: blogot hoznak létre a jól bevált "viagra-cheap watches-rolex" mesterhármassal. A legutóbbi posztom és a kommentek is eltűntek. A legutóbbi posztom a MondoConról szólt, sok képpel, remélem, hogy visszaáll majd a rend. Tegnap születésnapom alkalmából akartam a most látható képet közzétenni, de nem engedte a rendszer, majd kiderült, váratlan hiba lépett fel.

És akkor a kép: Cirmike! Szombaton sikerült lefényképezni az ásítását. Ezzel a képpel hakniztam a fácsén is, pl. az I love macskák & cicák oldalon.:D

Szerintem aranyos. =^o^=

Mindig azt írom, hogy na, most már írni fogok. De tényleg! Komolyan! Aztán valahogy mégsem jut rá idő... És igazából nem is volt olyan téma, amiről lehetett volna hosszabban blogolni. Megy a meló. Sok a rajzolós munka. Megy a kutatás az egyetemen. Voltam konferenciákon is. Na de! Nemrég történt egy említésre méltó dolog, melyet a címben is jeleztem: a MondoConon jártunk!

Mi is ez a MondoCon? Tulajdonképpen egy animecon, amit a Mondo magazin szokott szervezni, így adódott ez a név is. Ez már a harmadik alkalom, hogy a Hungexpo területén megrendezésre került, nekünk azonban az első. Október 8-án kezdődött, de mi csak a második napon, 9-én vasárnap utaztunk Pestre. De kik is? Gábor, Eszter és én. Ott még találkoztunk két ismerősünkkel, Esztivel és Verával is.

Sajnos az időjárás meglehetősen ködös-esős-borongós volt kezdetben, de délutánra már kisütött a nap is. Mi is történik egy ilyen rendezvényen? Először is ami feltűnik elsőre, a jelmezes emberek látványa. Cosplayezők mindenfelé... mi nem öltöztünk most be (még!), de én azért elvittem a fekete cicafüleimet, hogy azért mégis legyen valami!:D (Ez hazafelé a vonaton is rajtam volt, mert miért is ne?) Ami a cosplayereket illeti, voltak köztük kiemelkedően jók és jelzésértékűek is. Régen persze azt mondtam volna: egy nap, amikor bárki komplett idiótát csinálhat magából viszonylag széles közönség előtt... De mi a lényeg? Hogy mindenki jól érezze magát, nem igaz?:)) Modorosan szólva PEACE! Programok: különféle versenyek, melyek közül egyiken sem vettünk most részt, pl. konzolversenyek, táncszőnyeg-versenyek (DDR), cosplayversenyek és hasonlók. Mindenesetre vicces volt látni, ahogy mindenki táncol, köztük az animefigurák is!:D Ami a zenét illeti, nos... a J-pop sosem tartozott a kedvenceim közé. Nem mintha olyan sokat hallgattam volna, de mindig sikerült olyanba belefutni, amik jobbik esetben is egy "Fásy Mulató+ovis énekkar" mash-upra emlékeztettek. Nem akarok még jobban fikázni, mert mi van, ha nincs is igazam?:D Biztos vannak persze remek zenék is, de néhány tényleg eurodance-es, amit nem szeretek. Viszont egyszer felcsendült a Nyan Cat is, ami viszont vicces. Ciccaaaa!:D

Az előadások mellett ott volt még a másik fő látványosság és pénzköltési lehetőség: a vásár. Mangák, dvd-k, figurák, japán cuccok és még sok minden más. Voltak külföldi mangák is, valamint a magyar alkotók is képviseltették magukat saját kiadású képregényeikkel, például Ten Devin, Keretbe zárt világ. Emellett kézműves termékek is voltak, például a Tamaishi jóvoltából. Innen van a sushi-s hajgumim! Ugyanitt lehetett vásárolni Namiren termékeit is, pl. olyan füzetet is, amin ez a kép látható.

Figurák. Rengeteg figurát lehetett kapni, főként nagyobb méretű szexi animenőket, melyeknek az ára is elég "szexi" volt (20 ezertől felfelé...:D). Persze voltak kisebb figurák is, és én is vettem egyet, ami jól nézett ki, és az ára is elég barátságosnak tűnt. Sajnos ez nem egy olyan figura volt, amit ismertem is, így hosszas, megfeszített munkával azért sikerült kiderítenem, kit is ábrázol a levehető szoknyás, kardigános, táncoló iskoláslány: Emili Adachit az Air Gear-ből.:D A legtöbb figura vagy egy most menő animéből származott, vagy abból, amit nem ismertem. Az ismertek között ott volt Ami és Minako a Sailor Moonból.

Le lehetett vásárolni a jegy árából 1000 Ft-ot, de csak egy megadott helyszínen. Itt könnyű volt a választás számomra. Általában az éppen menő animék vannak tűlsúlyban, és itt is a Naruto-Bleach-Death Note hármas volt többségben. Sajnos ezek közül egyik sem a kedvencem, úgy értem, biztos jók, csak engem nem ragadott meg egyik sem. Így megvettem a Hetalia - Tengelyhatalmak c. manga első részét, amit egyébként is kinéztem már magamnak.:)

Közben találkoztunk Darth Vaderrel és Boba Fettel is, na meg néhány rohamosztagossal. Igen, ők az 501-es légió tagjai voltak, és mindig ott vannak minden conon! (Állítólag. Mivel ez volt az első conom, így csak hallottam róla.:D) Naná, hogy pózoltunk is velük! Reggel láttam valakit, aki Alice-nek öltözött (az American McGee's Alice vagy az Alice: Madness returns c. játékból, amely nagy kedvencem!), így egész nap próbáltam megtalálni, és a végén sikerült is.

Kipróbáltuk a japán konyha remekeit is, például a sushit. Nem tudtam, mire számítsak, bár tudtam, hogy nyers étel. De meglepően jó volt! Lazacos sushit ettem, és a wasabi nem is tűnt annyira erősnek a szójaszósszal. Ellenben a gyömbér... nos... az nagyon is.:D

Volt még zsákbamacska (telefontok, narutós cuccok), kártyák, és nem utolsó sorban megjelent a Silla királyság ékköve könyvváltozatának első kötete is. De kaphatók voltak a Mondo és AnimeStars magazinok régebbi számai, japán ételek (instant ramen, wasabi stb.), csokis ropi, ékszerek, és még sok minden más is. A szabadban cosplayfotózás, jelmezesek mindenfelé. Egyszer csak egy nagy sikítás hangzott fel egy lánycsapattól, mire az épp mellettük elhaladó fiúk egy ÖÖöööeeeeeüüüüeee-jellegű üvöltéssel viszonozták a fülsiketítő visítást. :D

Aztán 5 óra felé elindultunk haza, illetve előbb a vonathoz. Szerintem jó volt a con, megérte elmenni rá!:) A képekre rákattintva nagyobban is megnézhetitek őket.:)

Múlt héten egy érdekes küldemény landolt a múzeum postaládájában. Egy nagyalakú boríték, benne vagy 20-30 oldal fénymásolt dokumentum, a legfelsőn a következő szöveg:

"Levelezés útján érkezett egy rákbeteg kisfiú levele, aki levelezési lánccal szeretne bekerülni a Guinness Rekordok Könyvébe. Kérjük, hogy célja elérésében szíveskedjen ezt a levelet és mellékleteit 10 munkahelynek vagy civil szervezetnek eljuttatni és ezzel hozzájárulni a kisfiú álmának megvalósulásához. Kérem, ügyeljen arra, hogy a lánc ne szakadjon meg. Az Ön leveléből szíveskedjen egyet a kisfiúnak is elküldeni.”

Alatta a cím, mely az alsó-ausztriai Tulin nevű város kórházába irányít minket. Iktatási számok, aláírások, pecsétek... hivatalosnak tűnik, és az is. Csakhogy némi probléma is felmerült az ügyben, és nem is kevés.

Szerencsére a főnököm megkért arra, hogy nézzek utána, vajon él-e még ez a kisfiú, mivel a levelek között volt olyan is, amit 2009-ben adtak fel. Kb. 3 perc "guglizás" után kiderült, hogy a kisfiú nem él - sőt soha nem is létezett! Nem ártott persze egy kicsit utánakeresni, de már maga az a tény, hogy ez itt egy lánclevél, a kisfiúnak pedig még neve sincs, gyanússá tette az ügyet. Azt tudni kell, hogy nálam szokott általában megszakadni a lánc e-mailben, én ugyanis nem küldök tovább semmit. Minek spammeljem tele mások postaládáját ilyesmivel, hogy "ha ezt kitörlöd, neked nincs szíved", meg "ez nem kamu, ez valóban működik"? Az ilyen levelek 100%-ban hamisak.

Mondok még egy példát, utána visszatérek a fenti levélre is. Nemrégiben ismét feltámadt az a lánclevél, mely úgy kezdődik, hogy "Ritka vér kellene! 29. hétre született kisfiiú...". A levél már legalább 2007 óta kering a neten, tehát ha valaha aktuális is volt, már rég nem az, ezért nem kell továbbküldeni. Ismerőseimnek meg is írtam, hogy ha lehet, előbb keressenek már rá, hogy mi ez, és utána nyomják meg a Továbbküld gombot.

Na de ez a levél? Találtam néhány cikket, mely a témával foglalkozik, és kiderült, hogy már 2004 óta tart ez a hivatalos levelezési őrület. A poszt alján lévő linkeken elolvashatjátok ezeket részletesen is. Tulin nevű város egyébként nem is létezik, csak Tulln van, de gondolom, valaki elírta, és így ment tovább a lánc. Ugyanígy egy elírás a "Lendeskrankenhaus" Landeskrankenhaus helyett, de ezt is átvették, akik továbbküldték. A kórház azt nyilatkozta, hogy valószínűleg egy rosszakarójuk műve ez az egész, de nem tudnak vele mit kezdeni, ugyanis volt olyan év, amikor napi száz ilyen levél érkezett hozzájuk.

Milyen következtetéseket lehet levonni ebből az egészből? Talán azt, hogy néha a jó szándék többet árt, mint használ? Az embereket könnyen meg lehet vezetni, ha arról van szó, hogy segíteni kell valakinek. Ilyenkor valamiért nem feltételezzük, hogy mindez nem igaz, az érzelmeinkre hagyatkozva azt mondjuk, mi van, ha mégis igaz, egy levelet, kattintást megér, nem? Sajnos arra viszont nem nagyon találok mentséget, hogy miért nem jutott eszébe senkinek sem utánanézni a levél valódiságának? Hiszen kb. 2 perc alatt rá lehetett volna jönni, hogy jelen esetben a valóságtartalom a nullához konvergál. És itt nemcsak egy kattintásról van szó, hanem iktatás, pecsét, aláírás, további 10 címzett kiválasztása, postán feladás, minden van. Mindez megspórolható lett volna egyetlen egy keresőszó beírásával a Google-ba.

Úgyhogy ha valaki, aki olvassa ezt a blogot, találkozik ilyennel, előbb nézzen utána, hogy valóban nemes célért küld tovább valamit, vagy csak növeli a kukába iktatott levelek számát.:)

Az alábbiakban pedig itt vannak a cikkek időrendi sorrendben, 2004-2010.

Délmagyar: Lánclevél élteti a nem létező osztrák kisfiút

Vastagbőr blog: Lánclevelezgetnek a hivatalok

Urbanlegends.hu: Tisztelt cím! Ne engedd a láncot megszakítani, 2010.

HVG: Multikat és állami szerveket vesz palira a fantombeteg

Valamint egy jó kis blog a lánclevelekről: http://lanclevel.blog.hu/

Hosszabb szünet után folytatódik a sorozat! A harmadik részben az énekesnők klipjei közül válogatok ki néhányat, ami tetszik. Talán említettem korábban, hogy néhány szám csak a klip miatt tetszett meg, és erre lesznek is példák az alábbiak között.

Kattints a folytatáshoz! »

De néha azért tavaszias is egy kicsit.:) A képek otthon készültek.

Rögtön két közhelyes megállapítással kezdeném a posztot: manapság már mindent Kínában gyártanak, illetve ami nem kínai, az hamisítvány. Ennek megfelelően azt is mondhatjuk némileg modoros szóhasználattal élve, hogy a kínai termékkínálat az übergagyi és a szuper minőség széles skáláján mozog. A jó fogás és a melléfogás lehetősége ugyanúgy megvan.

Nos, ennyit a közhelyekről, ideje lenne a lényegre térni. Az egyik kínai üzletbe betérve egy érdekes terméket vettem észre, melyről most fogok írni. Itt korábban már vettem például CD-tartót, amivel végre rendet tettem a DVD-k között (és olyan rajzolt macska a mintája, mint Tigris:)). Meg egy remek, piros, tehén formájú feltölthető zseblámpát is, aminek hasznát vettem a nyaralás alatt.:) Plusz elég szórakoztató az Engrish szövegek olvasgatása is, az angolra fordított bölcsességek és jókívánságok mindig magukban hordozzák a humorforrást is. Persze nem szép dolog kinevetni másokat, amiért nem tudnak jól angolul vagy magyarul (ilátosz omlosz csirkefalatok)... végül is egy kínai feliratú pólón is simán lehet az, hogy "köcsög", esetleg "szecsuáni csirke".:D

Igazából most csak arra voltam kíváncsi, hogy árulnak-e metálos hatású színes cerkát, mert a papírboltban nem találtam ilyet. Hát itt sem. Viszont az egyik polcon észrevettem egy ceruzakészletet, ami 6 db ceruzából, egy hegyezőből és egy radírból áll. A meglepő ebben az volt, hogy a márkája: STABILO. Aki esetleg nem ismerné, a Stabilo egy német írószermárka, egy hattyú az emblémája, és viszonylag drágák, ám jó minőségűek a termékei (a viszonylag drága nem biztos, mert mostanában nem vettem ilyesmit). De mit keres egy Stabilo ceruzakészlet egy kínai üzlet nem túl feltűnő polcán?

Mivel a doboz kicsit gyűrött volt, kivettem egy másikat, és itt jött a meglepetés: ugyanaz a csomagolás, ugyanaz a ceruza, csakhogy ezt úgy hívják, hogy NEKI. Gyorsan visszavettem az előző dobozt, és tüzetesebben megnézve láttam, hogy itt csak a doboz Stabilo, a ceruzák már nem, sőt nem is Neki, hanem Nieki néven futnak. Az alábbi képeken látható is, hogy mi a különbség. Gyakorlatilag az egészet lemásolták, egy új név, új embléma (ironikus, hogy a registered jelzés ott van...;)), és kész is a márka. A hátulja is egy az egyben megegyezik, kivéve a ceruza sorozata ha van ilyen), illetve a betűtípus. Lehet, hogy a Stabilo Kínában gyártatja a termékeit, és ugyanabban a gyárban önállósodott a ceruza, a néhány kimaradt Stabilo-dobozba pedig az új Nieki ceruza került.

Gondolom, senkinek nem újdonság, hogy Kína és a copyright kapcsolata elég érdekes. Elég, ha csak az olyan, már-már kultikussá váló kínai márkákat említem meg, mint pl. a Dubwil (~Budmil) vagy a Reobek (~Reebok). (A link alatt még több márka az Addict blogról.:) )

A ceruza egyébként egy teljesen jó, tehát lehet vele rajzolni, 2B-s, hegyezés közben nem törik ki a hegye, a radír se maszatol. És épp kifogytam a 2B-s készletből, úgyhogy ezzel most feltöltöttem. Ez volt a próbarajz:

Tehát ez volt a Stabilónak álcázott, Neki márkájú, de valójában Nieki nevű ceruzakészlet története, melyet amúgy Guangzhouban gyártanak a vonalkód alapján.

A mai posztban bemutatom legújabb alkotásomat, mely egyben az első komolyabb varrásom is.:) A képen látható ruháról van szó, olvassátok el alant!

Kattints a folytatáshoz! »

A Szántó Kovács Múzeum a mai naptól kezdve elérhető a Facebookon is, valamint a honlap is meg fog újulni. Gyertek, csatlakozzatok virtuálisan, ismerjetek meg minket személyesen! :) Tetszik!

Ahogy ígértem, itt a kedvenc klipjeimből készült válogatás 2. része. Ezúttal az elektronikus zene köréből szedtem össze a kedvenceimet.

Egy kis szubjektív bevezető az elektronikus zenékhez. Habár a kedvencem a rock (ezért is kezdtem a sorozatot így), más stílusokra is nyitott vagyok. Persze ha a mai zenéket nézzük, sokszor nehezen lehet meghúzni a határt az egyes stílusok között, de talán nem is kell. Nos, az elektronikus zene korábban számomra azt jelentette, hogy tucctucc. Rosszabb esetben egy jó szám felzajosítása (vesd össze: Antifaces - mosógépfrekvencia). Következésképpen a 90-es években eléggé elutasítottam, és ezt a részét ma sem szeretem. Pl. a Brooklyn Bounce és a hasonlók nekem túl agresszívek, és Tiestót sem tudtam soha megkedvelni vagy meghallgatni. Azonban középiskolában megismertem a Chemical Brothers zenéjét, és ez alapvetően megváltoztatta a véleményemet: van "élet" a tucctuccon kívül is!

Azt sosem szerettem, ha egy számról kiderül, hogy feldolgozás (ráadásul ha gyatra is), de valahogy úgy van feltüntetve, mintha eredeti lenne. A hangminták használata (sampling) viszont lehet jó is. Például abban az esetben, amikor az egyes részletek teljesen új kontextusba kerülnek, mert kibővülnek mással. Mintha egy zenei kollázst hallanánk, ahol az egyes elemeket alig lehet észrevenni. Szóval nem egyszerű lelopásról van szó szerintem. Ehhez azért kell kreativitás... Aki kíváncsi a hangminták eredetére, illetve ha az a gyanúnk, hogy ezt már hallottuk valahol, itt egy remek oldal, a WhoSampled, hogy megtudjuk az igazságot!:)

A mai posztban az általam jónak talált klipek közül válogattam ki néhányat, de itt egy kicsit hosszabb lesz a lista, mint a rocknál. Ennek az az oka, hogy a videó most a fő szempont, és nem a kedvenc számom bemutatása. És az elektronikusban túl sok jó videót találtam... :) A rocknál viszont számos kedvenc dalom még megfilmesítésre vár.

Kattints a folytatáshoz! »

Ebben az évben Olaszországba mentünk nyaralni a családommal. Most erről szeretnék írni kiemelve néhány jó helyet, plusz néhány fényképet is hozzáfűzve.:)

Kattints a folytatáshoz! »

Amíg kitalálom, hogy hogyan is foglaljam össze a nyaralást, úgy gondoltam, bemutatok néhány videóklipet, melyek tetszenek. Igazából ezen már egy jó ideje gondolkodtam, hogy szívesen megosztanék egy-két videót, mely valami miatt különösen tetszik. Ez az ellenállhatatlan közléskényszer ugyebár. Először úgy tűnt, hogy írok egy posztot, de ahogy összeszedtem az "anyagot", rájöttem, hogy legyen inkább négy. Nagyjából stílusok szerint tudtam csoportosítani őket, bár van, ami nem volt egyértelmű számomra. A videókról annyit mondanék, hogy a zene mellett most főleg a filmes megvalósításon van a hangsúly. Egy adott előadótól nem mindig ez egyben a kedvenc számom is... a kedvenceimhez sajnos nincs videó...

Aztán ma az is eszembe jutott, hogy ha nem tenném be a videókat, csak a linkeket, akkor is fel kellene dobni valamilyen illusztrációval a posztot. A régebbi fotóim között nem találtam olyat, ami passzolna, figurákat sem, így egy hirtelen ötlettől vezérelve megrajzoltam ezt az alább látható macskát, majd kivágtam papírból. (Az ötlet egyébként innen jött, viszont a jelenlegi kép saját "fejlesztés", mármint ami a rajzot és a felhasználást illeti. Ha valakit érdekel ez az információ, a kép úgy készült, hogy egy teljes képernyőre kitett Nightwish-koncertfelvétel előtt lefotóztam a billentyűzetbe beleállított papírmacskát.:))

Tehát akkor jöjjön a videómegosztás első része, melynek stílusa - ahogy a képen is látható - : a rock!

(A videókat mégiscsak beillesztem, de egy posztban maximum 5 db lesz.)

Kattints a folytatáshoz! »

Most már diplomás ember lettem! Itt van néhány kép a diplomaosztóról, melyet sikerült megúsznom pofára esés nélkül. Bár a mellettem álló lánynak hasonló gondolatai voltak, mivel megkérdezte tőlem, hogy szerintem mennyire csúszik a padló. Én attól féltem, hogy kibicsaklik a bokám, mint ez közismert, és mivel még videóztak is, örök életre megmaradt volna ez az emlék.:)) A beszédek nem voltak szárazak, és volt zene is a Péter&Pán jóvoltából.

Sapkafeldobás sajnos nem volt, bár ketten hoztak egy kartonpapírból készített sapkát, de végül nem dobták fel. Kár, hogy nem gondoltunk erre hamarabb, mert lehetett volna egy jó kis flashmobot is létrehozni, interneten terjesztve a hírt: hozz magaddal egy sapkát, és a végén dobjuk fel! Önszerveződő sapkafeldobás. Hát, majd legközelebb valaki megcsinálja. :)

Ehun-e. A korábban említett jó hírek pedig: felvettek néprajz PhD-re, és hétfőtől lesz munkám is az orosházi Szántó Kovács Múzeumban!:D

***Egyébként ez volt a 250. bejegyzésem ebben a blogban.***

Vasárnap lesz a diplomaosztóm, sajnos talár és sapka nélkül. Azt mondták, az nem kell. Ebből az alkalomból itt van egy videó, hogy mit ne csináljuk a diplomaosztónkon. :D

(A videókat Puruttya blogon találtam. :)

Ez a poszt főként a Facebook-felhasználóknak szól. Mostanában sokszor előkerült az adatvédelem témája az interneten. Azt tudjuk, hogy az adatokkal lehet élni és visszaélni, és a mai technikai lehetőségek nagymértékben megkönnyítik az információhoz jutást, hiszen elég csak beírni a megfelelő keresőszót a Google-be. "Ami nincs az interneten, az nem létezik" - tartja a mondás. Nos, a bevezető bullshit után csapjunk a közepébe!:)

Openbook - biztos sokan ismeritek, de az is lehet, hogy nem. Nekem újdonság volt, csak néhány hete olvastam róla valahol. (Szóval ne szóljatok be, hogy le vagyok maradva, meg ilyesmi.:)) Az oldal dizájnja meglehetősen hasonlít a Facebookhoz, azonban nem egy újabb közösségi oldalról van szó, hanem egy olyan oldalról, mely a Facebook-felhasználók figyelmét akarja felhívni arra, hogy mennyire nem törődünk az adataink védelmével. Az oldal az állapotfrissítéseket, más néven a live feedet figyeli az elmúlt 2 hétből. És még csak be sem kell jelentkeznünk, sőt nem is kell Facebook-accounttal rendelkeznünk. Írjunk be próbaképpen egy keresőszót, és máris kidobja a találatokat, és az adatlapokat is megnézhetjük. Na és akkor mi van, merül fel a kérdés. Mi az értelme vadidegen emberek adatlapját nézegetni? Ha valaki munkát keres például, nem valami jól jön ki, ha a nyilvános adatlapján olyan dolgok vannak, melyek a kelleténél többet árulnak el az illetőről. Persze ezt felfoghatjuk pozitívan is, tehát legalább nem árulunk zsákbamacskát, hiszen fő az őszinteség. Azonban ha emiatt bukunk egy állást, akkor már nem annyira kifizetődő ez a nyilvánosság... Azt is lehetne mondani, hogy egy iWiW- vagy egy Facebook-adatlap nem mérvadó, hiszen nem kötelező igazat írni, azonban mégiscsak benne van a személyiségünk az adatlapban.

Nem egy oldal van, ahol rendszeresen nyilvánosságra hozzák és közröhej tárgyává teszik azokat az adatlapokat, melyeken valami "furcsaság" van. Ilyen oldal mondjuk a Subba. Kiapadhatatlan humorforrás, de bekerülni egy válogatásba már nem olyan vicces. :)

Visszatérve az Openbookra, a mottójuk: "Facebook helps you connect and share with the people in your life. Whether you want to or not." Azaz magyarul: a Facebook segít összekötni és megosztani az életedet az emberekkel. Ha akarod, ha nem. Pedig a Facebookon is be lehet állítani az adatvédelmet (Privacy Settings), sokan mégsem törődnek ezzel. Bár ha ellenállhatatlan közléskényszerünk van, ez nem számít. Én is csak nemrég állítottam be azt, hogy mely adatokat láthatják csak az ismerősök, és mi az, amit bárki (mondjuk ez a funkció csak a Facebook felújítása óta van részletesebben).

A nyilvánosság például jól jön, ha éppen keresek egy ismerőst, de nem vagyok benne biztos, hogy ő az vagy sem, így csak megnézem pl. a lakóhelyet, iskolákat stb. Sőt, ha lehet, az új ismerősöket is le szoktam csekkolni a neten, csak hogy nagyjából képben legyek. Szóval én is kihasználom néha a nyilvános információk adta lehetőséget, de eddig még nem éltem vele vissza, és valószínűleg nem is fogok.

Lehet, hogy semmi újdonságot nem írtam, de talán mégis jól jöhet valakinek.:)

Villámposzt is egyben: ma leadtam az abszolutórium-igénylő lapomat, így június 7-én mehetek államvizsgázni mindkét szakon! :D Hát már éppen ideje volt. Ezután remélhetőleg diplomásan oszthatom az észt, ami azt jelenti, hogy az arcom területe hamarosan el fogja érni a 100 négyzetmétert.;) (Ezt a 100 m²-es poént a Metin-fórumból kölcsönöztem, mert viccesnek találtam.:D) Már várom, hogy feldobhassam a sapkámat én is.

Aztán lehet, hogy más jó híreim is lesznek ebben a témakörben...

Ennek örömére hallgassátok ezt  zenét: Ali Farka Touré - Ai du, a blueszenész fia, Vieux Farka Touré előadásában.

Talán már korábban említettem, hogy tavaly volt egy jó kis állásom, szerződéses munka. Már elég régóta részt veszek régészeti ásatásokon mint régésztechnikus, egészen pontosan 2003-tól, a kaszaperi templom feltárása óta. Azóta dolgoztam Orosházán az elkerülő útnál, a Tesco helyén, valamint Nagyszénáson is. Aztán egy ideig nem volt terepmunkám, viszont számos rajzot készítettem tussal régészeti leletekről: kerámia, csont, vastárgyak... És tavaly újra eljött az idő a terepmunkára. :)

Kattints a folytatáshoz! »